Rita, Grészi és a norvég minta

Élsportolóként, sportújságíróként, reklámmenedzserként, íróként és coachként alakította ki az életét Magyarországon, de betegsége új utakra vitte. Az edzői hivatás mellett a tartalomgyártást megtartotta, és létrehozta a Ne pánikolj, sportolj! közösséget. Legújabb kötete az Élj végre magadért! címet viseli. Tamás Ritának határozottan van mondanivalója, amihez tavaly egy nehezebb utat választott: a környezete alapesetben norvégül ért, ami Norvégiában megesik. Nyelvtanárhoz jár, takarítóként dolgozik, az edzőteremben pedig már norvég kuncsaft lesi az instrukcióit. „Nem az megy el, aki nem szereti a hazáját. Nem az megy el, aki nem ragaszkodik a szüleihez. Nem az megy el, aki nem akar boldog jövőt a gyerekének. Nem az megy el, akinek nem fontos a családja. Nem az megy el, aki nem akar majd hazai földben nyugodni. Nem az megy el, akinek nem fontos a magyar szó, a magyar íz, a magyar létélmény összetettsége. Az megy el, akinek és akiben ez mind megvolt. Mégsem kap levegőt. Mégsem látja, hova tart. Mégsem érzi a lába alatt a talajt biztosnak. Az megy el, akinek sír a lelke mindennap, mert nem tud nem látni, nem tud nem érezni, képtelen folyton oldalra fordítani a fejét, csak hogy ne jöjjön szembe vele a nyomor, a tehetetlenség, a kilátástalanság és a mindennapok hajmeresztő szürrealizmusa. Az megy el, aki inkább törik, mint hajlik. Aki kap pofont innen és onnan is. Akinek fáj a kivágott az erdő, a szennyezett folyó, a lebetonozott nádas, az elhazudott múlt, a meggyalázott jelen és a kifosztott jövő gyötrelmes valósága” – írta. Tavaly tavasszal váltott országot.