Román kályha

A kamrában, ahol írni szoktam, beüzemeltem egy régi vaskályhát. Egy úgynevezett román kályhát. Azért román, mert Romániában gyártották, egy 23 August nevű gyárban, és ez a tény már elég volt ahhoz, hogy ráragadjon ez az elnevezés. Szigorúan véve nem igazán román kályha ez, mert az említett gyár Szatmárnémetiben működött, tehát sokkal inkább erdélyi kályha, mint román, de ne kukacoskodjunk ezen. A román kályha elnevezés őszintén szólva nekem jobban is tetszik, mint ha erdélyi kályhának hívnák. Van benne valami nyers, rusztikus íz, amely pontosan lefedi ennek a kályhának a tovább nem redukálható egyszerűségét, már-már aszketikus felépítését. Nem egy bonyolult szerkezet, és a dizájn finomítgatásával sem vesződtek túl sokat a megálmodói. A kályhát hajdan elkészítő gyár neve is beszédes, ugyanis a névben szereplő dátum Románia nemzeti ünnepére utal. 1944. augusztus 23-án állt át Románia a tengelyhatalmak oldaláról a szövetségesek oldalára. Ezt az átállást sokféleképpen lehet értelmezni, ebbe itt most nem mennék bele, elég annyi, hogy a kályha hosszú szunyókálás után – ahogy mondani szokás – pöccre indult. Azt még mindenképp el kell mondanom, hogy a típusnévvel sem pepecseltek sokat a szakértők annak idején. Nemes egyszerűséggel Super névre keresztelték. Ha az ember ránéz erre a kályhára, tényleg ez az első szó, ami az eszébe jut róla. Egyszóval sok minden sűrűsödik ebben a tömzsi, téglatest kályhában, némi túlzással akár azt is mondhatnám, hogy a közép- és kelet-európai história mély rétegeibe pillanthatunk bele, ha jobban szemügyre vesszük.