Sajtószabadság nélkül demokrácia sincs

A közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítások durva, sértő vagy sokkoló jellege a bírói gyakorlatban önmagában még nem indokolja azok korlátozását, hiszen nem mindenki képes szofisztikáltan kifejteni a véleményét – egyebek mellett erről olvashatunk az ORAC Kiadó és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) együttműködésében megjelent új szakirodalmi kötetben. Koltay András könyvében arra is rámutat, hogy a hagyományos média gazdasági gyengülésével háttérbe szorult a hiteles tartalomgyártás, a helyébe lépő szenzációhajhász, gyors impulzusokra építő tartalmak pedig az álhírek terjedésének és a politikai közbeszéd vásári komédiává züllésének kedveznek. „Sajtószabadság – Egy közös európai eszme szabályozása” címmel került a polcokra Koltay András új könyve, amely a sajtó- és szólásszabadság európai fejlődéstörténetének ismertetésén túl tudományos igénnyel járja körül az európai médiaszabályozás fejlődését és aktuális kérdéseit, kitérve az online platformokkal megjelenő kihívásokra is. A szerző emlékeztet rá, hogy a sajtó jogszabályokon kívül lefektetett feladata a közéleti viták lefolytatása, a valóság feltárása és a kultúra gyarapítása. Az európai gondolkodás az 1940-es évek vége óta ezen feladatok ellátását várja a médiától – mintegy a sajtószabadság biztosításáért cserébe. Mindeközben világossá vált, hogy a média hangerősítője lehet a mások jogait sértő, a szólásszabadság határait átlépő megszólalásoknak, ezzel pedig a hétköznapi beszédnél jelentősebb károkat képes okozni. Az ideális jogi szabályozásnak tehát nem csupán védenie, hanem korlátoznia is kell a média szabadságát az egyéni jogok és a közérdek védelmében.