Segítség vagy szemfényvesztés?

A képviselők a héten döntenek arról a lakáshitelprogramról, amelyet az államvezetés „az ifjak legfontosabb problémájának megoldásaként” harangozott be decemberben. A hangzatos és vonzó hitelfeltételek okát és célját azonban sokan megkérdőjelezték azóta. A legtöbben a program meghirdetésének időzítése miatt kételkednek abban, hogy valóban a fiatalok megsegítése lenne a célja. A szakértők pedig a feltételek fenntarthatósága mellett megkérdőjelezik azt is, hogy az államnak van-e valódi fedezete a program hosszútávú érvényesítésére. Ahogyan az a hazai politikai színtéren már megszokottá vált, az újdonságot Aleksandar Vučić államfő jelentette be december elején. Első nyilatkozataiban arról beszélt, hogy a Szerb Nemzeti Bank kedvező lakáshitellel támogatná a fiatalokat, hogy könnyebben vásárolják meg az első ingatlanjukat: a hangsúly már ekkor az alacsony törlesztőrészleteken és a minimálisra csökkentett önrészen volt. Utóbbira vonatkozóan maga az államelnök is különböző számokkal rukkolt elő a karácsonyi és újévi ünnepek ideje alatt: míg egy napon 2500 eurót említett egy lakás önerőjeként, másnap már 1000 euróra csökkentette, majd végül 750 euróra egy 75 négyzetméteres lakás esetében. Végül Siniša Mali pénzügyminiszter kijelentette, hogy a bankokkal való egyeztetések alapján az önerő mértéke egy százalék lesz, a „kamatlábakat pedig az állami garanciának köszönhetően 3,5 százalékosra sikerült csökkenteni”.