Spányik Miklós: Hétszer tíz

(Szilágyi György Hanyas vagy? című monológja után szabadon) Hetven lettél?Akkor halk nyögésekből is megértjük egymástAz agyunk képes még parancsokat adni,Hogy emlékezzünk arra az időre bátranAmikor testünk és lelkünk mozogni kezdett e világbanMenjünk a gyermekkorba vissza, ahol virágos napozóbanSokszor veszekedtünk a homokozóbanAz átkozott kis lapátért, mert a tiédCsicsásabb volt, mint az enyémÉs ti gazdagok voltatok, mi meg nagyon szegényekEste hús illatozott az asztalon nálatokNekünk pedig csak zsírral kent kenyér jutottDe bánatnak nyoma sem volt, paroláztunk a sorssalÉs nem jártunk az utcán földig lógó orralAztán siheder korunkban is összejártunkA park padján titokban cigarettáztunkÉn csórtam otthonról a füstölnivalótKaptam is érte a szíjjal elég útravalótTe később KISZ-tag lettél, mert tetszett a csapatEngem berángattak, hisz’ kívül maradni nem volt szabadA sport felé kanyarodtam, hátha elbújhatokTán úgy nem lesz tagkönyvem, amit a szívem fölött tarthatokTe ekkor már a vörös színben hittél: mert mondtákFeszítettél is az iskolában, ha a zászlót felvontákEngem a kopott öltönyöm okán csúfolt az osztályNeked egy dolgod volt, hogy szüntelen szónokoljálSzavaidtól a levegő is rettegett, ám örömmel készültek tapsra a kezekÉs most öreg vagy?Nyavalyák gyötörnek, és az esztendők bosszújaHogy otthonod lesz nemsokára egy kórházi szobaInnen kanyarodjunk újfent a múltbaMikor az esküvődön Leninnek mondtál igentMert a leendő nejed éppen pártgyűlésre mentÉn akkoriban már a hangoknak éltemEsténként kellemes bárban zenéltemOtt nem volt eszme, a félhomálybanSzimpla vendégek ültekÉs hajnaltájt bizony Ámor nyilaival szembesültekTe pedig, lőn csoda, mérnöki diplomát szereztélÁm életed során egy tyúkólat sem terveztélA pártiroda halotti csendjében múlattad az időtOnnan kutattál fel egy magadhoz illő nőtTatjána, a hazánkban rekedt orosz hajadonIgent bólintott egy szép tavaszi naponÉn is ott voltam a lagziban, észrevétlenül a násznép közöttMindenki gratulált, de némelyik hangosan röhögöttKoros vagy már?Akkor egy pillantásból is értjük egymástHiszen együtt hagytuk abba a hosszú helyben járástVillámcsapásként érkezett a várva várt szabadságÉs te rögtön MDF-es lettélMajd egyszer csak a kisgazdák mellé keveredtélRángattál engem is, nyomuljak a többség feléMert ahol döntő az akarat, az ország azéÉn még gondolkodtam, ne siettessük az órátDe te már legelöl vitted a Jobbik lobogójátRomos hitedet építgetted megint, az sem érdekelt, ha a zöm rád legyintA kedvenc vendéglőnkben pár pohár itóka mellettDöngetted a már behorpadt melledMarx és Engels neve még mindig a homlokodra volt írvaCipeled is őket magaddal majd a sírbaEközben haladt ám az idő, és én tollforgató lettemSok újság oldalán meg is jelentemTe tanácstalanul bámészkodtál az új világ szélénNem villanyozott fel a számtalan friss élményPróbáltál kapaszkodni egy lerombolt érábaElőtted Kádárék úsztak még fényárbaTétova topogásod bal oldalra húzottÍgy a teljes éned a régmúltba csúszottPapoltál is naphosszat, szórtad az igétTán akad még valaki, aki befogadja a mesétHolott őszülő mivoltodban illett volna tudniHa rád terül az éj, nem árt aludniDe te a komor sötétben is ébren voltálVárat gondoltál, és benne kóboroltálAmikor találkoztunk, már a botod volt a lábadLe is ültünk kvaterkázni, mert a jó bor nem árthatJómagam a levegővel küszködtem: szaporán vettemMegtalált az embólia, bár soha nem kerestemKisvártatva megtárgyaltuk, hogy mit szállít a jövőCsendes lesz-e az ifjúság, vagy vad és zendülőEmlékezzél, jó tanácsot is adtam, utazzál a mávalNe szórakozzál annyit a nosztalgiávalSaját szemüvegen át nézzed a világotÉs hagyd magára a milliónyi téves álmotMert nincs már távol a fehér fal, és a kínzó csendAhonnan a rovar is kirepül, fél zümmögni bentOtt majd a vaságyon fekve, amikor karunkba csöpögA soványka reményVajon látjuk-e még valaha, ahogy az ablakban táncol a fényTényleg hetven vagy?Akkor senkinek se higgyél, én is azt teszemMár nem szegődhet mellénk semmilyen félelemMi, könnyedén eljöhetünk egy nyájbólNem tarthat vissza sem régi, sem új pásztorEzt fogadjuk meg mind a kettenHiszen annyi mindent megéltünkÉs kérjük Jóistent, hogy nyolcvan tájánMajd a jövőről beszéljünk.