Szabadkai helytállás a Szent Lúcia-magaslaton

Egy héttel ezelőtt volt Luca napja, amelyhez számos népszokás kapcsolódik. E napon szokták elkezdeni csíráztatni a búzát, amely aztán karácsonykor a fenyőfa alá kerül. Legismertebb Luca-napi néphagyomány a Luca-szék készítése. December 13-án Szent Lúciára emlékeztünk, egy keresztény vértanúra, aki a IV. században Diocletianus római császár keresztényüldözései során szenvedett el mártírhalált. Szent Lúcia a vakok, a szembetegségben szenvedők, a bűnbánó utcanők, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozók, mint a földművesek vagy a varrónők védőszentje. Olaszországban az Alpok hegyvonulatain van egy magaslat, amely éppen e szent nevét viseli. Ráadásul e magaslat Szabadkához is kapcsolódik. Hogy megtudjuk hogyan, egészen az I. világháborúig kell visszamennünk. Az olasz fronton 1915. november elejétől december első napjaiig zajlott a IV. isonzói csata, amelyben a szabadkai császári és királyi 86. gyalogezred katonái is részt vettek. A csata kezdetéről a Bácskai Hírlap 1915. november 12-ei reggeli kiadásában így számolt be: „Az olaszok megújították Görz elfoglalására irányuló erőfeszitéseket. A harmadik Isonzó csatát követő szünet ideje alatt tartalékokat állítottak be a harcvonalba, és újabb csapatokat vontak össze. A görzi szakaszon tegnap több órán át heves tüzérségi előkészítés után a Plavától Monté dei se Busi-ig terjedő egész harcvonalon nagy haderővel általános támadásba kezdtek. A bátor védelmezők újra részben tüzeléssel, részben kézitusában az összes támadásokat az ellenség legsúlyosabb veszteségei közt verték vissza. Az olaszok támad[ó] kedve az estére kitört viharban erre a napra végleg lelohadt.”.