Százféle arcot képes magára ölteni a tömeg

A Bródy Sándor utca és a Múzeum körút sarkán az erkélyen magyar zászlót cibált a szél. A tömeg egyszerre megállt s követelte, hogy a néptől idegen népköztársasági címert tépjék ki a zászló szövetéből. A fiatalasszony egy-kettőre kinyírta az ollóval a szégyenteljes címert, a tömeg éljenzett és vonultunk tovább, a Rádió felé. (…). A tömeg hangulata egyre emelkedett, egyetlen lesújtani akaró ököllé forrt össze a hatalmasság – idézte Pataky Dezső Geometriai jegyzetek címmel ellátott, de valójában az 1956-os forradalom eseményeit rögzítő naplóját Mihályfi-Tóth Alex egy egyetemi tanulmányban. Pataky családi ereklyeként őrzött, a nagyközönség számára teljes terjedelmében nem ismert naplójához sok szempontból hasonló diáknapló állít emléket a debreceni forradalom hangulatának is. Ez utóbbi napló szerzője, a forradalom idején 17 éves Zsoldos János naplójáról, amit a Debreceni Református Kollégium egykori diákja a születésnapján, október 19-én kezdett írni, még a szerző későbbi felesége, családja sem tudott. A füzetet, amelyről szerzője egy családi anekdota szerint úgy akarta, hogy száz évig senki ne olvashassa, végül a testvére hozta nyilvánosságra, miután János és a naplóját a haláláig őrző édesanyja már nem élt. Zsoldos naplójából kiderül, hogy mire az eredetileg betiltani szándékozott, majd végül mégis engedélyezett fővárosi diáktüntetés délután háromkor elkezdődött, Debrecenben már elszabadultak az indulatok, és a kiszámíthatatlanná vált tömegben az első halottját is Debrecenben szedte a forradalom. Zsoldos kivételesen érzékletesen dokumentálta, hogyan változott a tömeg hangulata a forradalom első napján.