„Szeretem a választásokat, és azt, hogy megrendezzük őket”

„Megóvom önöket az izgalmaktól: Kamala Harrist támogatom az elnökválasztáson, mert szeretem a választásokat, és azt szeretném, ha a jövőben is megrendeznénk őket.” Szabad fordításban ezt írta Alexandra Petri, a The Washington Post szatirikus kommentátora Rám, a vicces szerzőre maradt, hogy Kamala Harrist támogassam című cikkében. Ez az egyetlen olyan írás, ami a lap munkatársai részéről kiáll valamelyik elnökjelölt mellett, miután Jeff Bezos tulajdonos a vezércikkek szerzőit eltanácsolta az endorsement rég bevett intézményétől. Bezos arra hivatkozott, milyen szép lesz visszatérni ahhoz a hagyományhoz, hogy nincs ilyen a teljes függetlenséget mímelő lapban – érdekes időzítés volt ezt az időszakot épp a választás előtt egy héttel feleleveníteni, amikor már tudható volt, hogy zajlik a Harris melletti kiállás megszövegezése. A manőverrel sok előfizető terhétől sikerült megszabadulni, D. Kovács Ildikó írt bővebben róla és nyugati parti ikertörténetéről, ahol a The Los Angeles Timesszal és olvasóival játszották el ugyanezt. „Egy szocialista bányászvárosban, Komlón nőttem fel a nyolcvanas években. Kőkemény munkásváros, ahol nemigen volt helye Istennek.” Jó, ez két mondat, de azok tömör költőisége mutatja, hogy a hiperkarmás Bérczesi Róbert számára a józan út is termékeny, csak nagyon máshogy. Több évtizedesre nyúlt pokoljárásáról és a megtalált boldogságról beszélt Balavány Györgynek és Csákó Annának – ami szerfüggőségét illeti, arról utoljára.