Szlovák ragasztó

Egy év telt el a legutóbbi szlovákiai parlamenti választás óta, amelynek eredménye alapján a Robert Fico vezette Smer került hatalomra a Hlas és a Szlovák Nemzeti Párt társaságában. Ha a hárompárti szlovák kormánykoalíció eddigi ügyködését értékelni szeretnénk, akkor túlzás nélkül leszögezhetjük, hogy Igor Matovič és Eduard Heger kormányainak kapkodásai után újabb káoszt zúdítanak ránk. A kormányfő nem fogadta meg a politológusok tanácsát, akik szerint a lakosság pénztárcáját és bankszámláját is megkopasztó megszorító döntéseket rögtön a győztes voksolás után kell meghúzni. Mert ekkor a célirányos intézkedések eredményeként a legközelebbi választásig aránylag fokozatosan javulhat az ország gazdasági helyzete és a társadalmi légkör is. Nyilván Fico is jól ismerte ezt a jótanácsot, mégsem cselekedett ennek megfelelően. Nem az ország súlyos gazdasági állapotát igyekezett orvosolni, hanem saját meg a haverjainak a bőrét mentette. Hosszas parlamenti csatározást követően elérte a Büntető törvénykönyv módosítását, amelyet találóan csúfolnak a Smer amnesztiájának, hiszen főleg a legerősebb kormánypárt holdudvarába tartozó alakok egyelőre megúszták a pereket és akár a börtönt is. Boris Susko igazságügyi miniszter még a már jogerősen elítélt és a büntetését töltő Dušan Kováčikot, az időközben megszüntetett Speciális Ügyészi Hivatal volt vezetőjét – magyarázkodása szerint ideiglenesen – szabadlábra helyezte, amíg nem dönt a Legfelsőbb Bíróság a tárcavazető rendkívüli felülvizsgálati kérelméről, amelynek célja a miniszterelnök korrupt cinkosának a tisztára mosása.