Tessék mondani, a békét és a rendet is lehet választani?

Nagyon úgy tűnik, hogy sajnos ezt a kettőt pont nem. A liberális demokráciát azt igen, azt bármikor, bármit is jelentsen az, de a béke és a rend csak ritka vendég és mindkettő rendszeresen elmúlik. Pedig a világ keserű tapasztalata, különösen az átkozott emlékű XX. századé, hogy az emberek végül rendet akarnak majd. Amiből nem mindig jövünk ki jól.Mert sokszor olyan vezetőt választanak végül, aki rendet akar, csak éppen békét nem. Persze formailag mindkettőnek nagy híve, csak előbb még kell a nagy cél elérése érdekében egy kis háború meg rendetlenség. Ha emlékszik a Kedves Olvasó a Biden-féle banda hatalomra kerülésében 4 évvel ezelőtt nem kis szerepet játszott a rend és a béke ígérete. Akkoriban volt a BLM mozgalom, egész véletlenül úgy a választás előtt, meg azzal fenyegetőztek a demokraták, hogy a Trump tutira háborúkat fog kirobbantani, mert őrült. Hát nézzük meg, hogy a csodás Biden-adminisztráció mit is hagy maga után. Hát amit a demokraták általában szoktak, káoszt, háborút. Valahogy elsikkad a hírekben az a jobb ügyhöz méltó igyekezet, amivel a Biden neve alatt még nagyon is aktív mélyállam még igyekszik fokozni például az orosz-ukrán háború intenzitását, elnyújtani azt. Tisztán látszik, hogy az álmuk egy jó kis eszkaláció, hogy a gyors vagy bármiféle békének a lehető legkevesebb esélye maradjon. A háborúval persze marad a gazdasági válság is, legalábbis Európában, a pénz és a versenyképesség meg lelkesen vándorol az USA-ba. Persze csak az, ami nem stikában az oroszokhoz, meg főleg a Kínaiakhoz megy. Megszoktuk, hogy lelkesen és proaktívan csinálja ki magát az Európai Unió, az okos európai választópolgárok a háború barátait választották meg újra, miközben ki vannak akadva egyre jobban szinte minden miatt, ami Európa országaiban folyik. Mit tehetnének az európai emberek annak érdekében, hogy béke, prosperitás és végül is rend legyen a kontinensen. Mi erre a jelenlegi elit válasza? Előbb le kell győzni Oroszországot, meg kell szakítani a gazdasági kapcsolatokat vele és Kínával és teljesen át kell állni rövid idő alatt mindenütt a zöld energiára. Illetve el kell vinni végsőkig az LMBTQ- jogok kiterjesztését és be kell hozni még pár tízmillió arabot és feketét az EU-ba. De mi köze van ennek a békéhez, meg a rendhez. Mindkettőt csak ellehetetleníti a tapasztalatok szerint. A gazdasági prosperitás már fel sem merül, mert habár Európa versenyképességének csökkenése mindenkit megrémít, ennek a problémának a kezelése csak szavakban legelőször fontos, valójában a végső győzelem utánra halasztották, Budapesti nyilatkozat ide vagy oda. A 2024-es esztendő maga volt az európai hatalomgyakorlók számára a tévúton bolyongás, miközben ők arcukon üdvözült mosollyal beszéltek arról, hogy tulajdonképpen minden rendben van. Ha Trump nem nyert volna, akkor ma nagyon borús arccal néznénk a jövőbe. Szerencsére azért emberi döntésektől és cselekedetektől függ egy kicsit legalábbis és nem a vak sorstól és nem a határtalan emberi butaságtól, hogy jobbra is fordulhatnak a dolgok. Reméljük, hogy Trump be akar kerülni a történelembe és azt meg még jobban, hogy reális tervekkel és tényleg a békével és az együttműködés normává emelésével akarja ezt megtenni. Amikor megszabadultunk a kommunizmustól, de a kommunistáktól nem, nagyjából 35 éve, akkor Európa még egyértelműen a világ legjobb helye volt. Nem csak a nyugati fele, hanem Közép-Európa kommunizmus sújtotta része is. Igen, akkor is ennyire rossz hely volt a világ. Ma azonban már gyökeresen más a helyzet, fenyegető közelségbe került Európa afrikanizálódása, iszlamizálódása és a német eufemizmus gyönyörű kifejezésével élve, Európa posztdemokratikus állapotba kerülése. Így nevezik azt az érdekes, inkább német de azért liberális elgondolást, hogy a demokráciát a nem liberálisoktól nem demokratikus eszközökkel is meg lehet védeni. Sőt meg kell. A 2025-ös év kulcsfontosságú esztendő lesz, valaki győzni fog. Vagy az oroszok, vagy a liberálisok, vagy a patrióták, vagy Trump, vagy a kínaiak. Lehet, hogy nem lesz látványos eredménye az évnek, de az arányok elbillenése évtizedekre, évszázadokra eldöntheti az országok, nemzetek, Európa sorsát. A fő projektunk még mindig az, hogy megússzuk a brüsszeli központú európai birodalom erőszakos létrehozását, amelyet Ursulához és Manfredhoz hasonló képességű bürokraták szeretnének vezetni és birtokolni. Vezető kép: Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke (j), miután felszólalt az Európai Parlament plenáris ülésén, vele szemben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottságnak a Néppárt által újraválasztásra jelölt eddigi elnöke Strasbourgban 2024. július 18-án. Az ülésen szavaznak Ursula von der Leyen újraválasztásáról. MTI/Purger Tamás.