Tisztelet(hiány)

Állandóan a tiszteletről beszél a kis rüfke, holott azt sem tudja, mi az, fakadt ki az egyik jóbarátom szomszédasszonya a minap rögtönzött reggeli élménybeszámolója közben valamelyik televíziós csatorna valóságshow-ja szereplőjének viselkedése kapcsán, miközben a barátom azon kezdett gondolkodni, mennyire régen hallotta már ezt a szót, lehet, hogy évtizedek is elteltek azóta, amikor a nagymamája használta valakinek a jellemzésére, és milyen kár, hogy nem alkalmazzuk gyakrabban ezt az egyébként igen találó és a hasonló jelentéssel bíró társainál talán valamivel kevésbé sértő kifejezést. Bár nem kérdezte, megtudta, hogy egy fiatal influenszer lányról van szó, mondhatnánk, hogy hölgyről, ám az mégsem annyira illik a rüfke mellé, igaz, ahogyan ma már szinte minden, ez is megítélés kérdése, így lehet, hogy őt is sokan jellemeznék hölgyként, sőt akár az is előfordulhat, hogy többen, mint mondjuk rüfkeként, bár ezt inkább maga a szó miatt feltételezhetjük, mivel az napjainkban igencsak kevéssé számít elterjedtnek, mintsem annak jelentéstartalma miatt, hiszen becsmérlő szavakkal szívesen illetünk bárkit, köztük olyanokat is, akiket valójában nem is ismerünk, így legfeljebb csak elképzelhetjük róluk, hogy tényleg olyanok-e, amilyeneknek mi gondoljuk őket, vagy sem, morfondírozott magában, ám ha jobban belemélyedünk, akkor ez sem teljesen igaz, hiszen a felgyorsult és elidegenedett világ, amelyben élünk, egyre inkább leszoktat bennünket arról, hogy felülvizsgáljuk a saját gondolatainkat, álláspontunkat, véleményünket, még akkor is, ha azok nem feltétlenül tekinthetők megalapozottaknak, hiszen mindössze egyetlen igazság létezik számunkra, és az csakis a sajátunk lehet, mindegy, hogy mások logikusabb érvrendszerrel rendelkeznek-e nálunk, vagy egyáltalán rendelkeznek-e bármilyen érvekkel hozzánk képest, nem nagyon tudnak meggyőzni bennünket az igazukról, ha az a miénkkel szöges ellentétben áll.