Titkos nyugdíjjelentés: a kormány nem vállalja a bevezetéssel járó politikai öngyilkosságot

Hiába vállalta az Orbán-kormány a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközről (RRF) szóló tervben, hogy nemzetközi szakértőkkel tervet készít a magyar nyugdíjrendszer átalakításáról, majd ez alapján 2025 márciusának végéig átalakítja a nyugdíjrendszert, a jelek szerint ebből nem lesz semmi. A tanulmány ugyan 2023 végéig elkészült, a magyar kormány pedig vállalta, hogy az abban foglaltakat 2024 júniusáig társadalmi vitára bocsátja, erre azonban nem került sor. Sőt, azt követően, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által készített tanulmány megjelent a szervezet honlapján, a Pénzügyminisztérium közölte, a tanulmányban foglaltakkal nem ért egyet, és a szervezet által javaslat változtatásokat nem fogja bevezetni. A tanulmányból kiderül, hogy az OECD által felkért szakértők indokolatlanul optimisták a magyar nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan, amikor kijelentik, a nyugdíjasok jövedelme egyensúlyban van az aktívak jövedelmével, illetve hogy a munkaerőpiacra belépők magas nyugdíjra számíthatnak. Ezzel szemben tény, hogy akiket minimálbéren, kata-rendszerben, ekhózva, illetve egyéb kedvezményes foglalkoztatási formában alkalmaztak hosszabb ideig, siralmasan kevés nyugdíjra jogosultak. Legalább ekkora probléma a csak az inflációhoz kötött nyugdíjemelés, amelynek következtében folyamatosan egyre nagyobbra nyílik a dinamikusan növekvő bérek és az inflációhoz kötve lassan emelkedő nyugdíjak közötti olló, ami az időskorúak elszegényedéséhez vezet. A tanulmány készítőinek egyik javaslata szerint a fix 65 éves nyugdíjkorhatárt a várható életkor növekedésével emelni kellene. Eszerint a várható élettartam minden egy éves növekedésével 8 hónappal emelkedne a nyugdíjkorhatár. Farkas András, a Nyugdíjguru.hu alapítója szerint ettől egyelőre nem kell tartani, éppen a lakosság gyenge egészségi állapota miatt. A 2010 óta tartó nyugdíjkorhatár-emelési ciklusban ugyanis, amikor 62-ről 65 évre emelkedett a korhatár, ennél lassabban emelkedett a várható élettartam, és egyelőre nem is várható az átlagéletkor jelentős növekedése. (A nyugdíjazáskor várható további élettartam nálunk a férfiak esetében 13,2 év, a nőnél 17,3 év. Ezzel szemben az uniós átlag 17,3, illetve 20,9 év.) Ennek a javaslatnak a bevezetése így nem jelentene különösebb kockázatot a kormányzat számára. A szakértők másik javaslata, a Nők40 rendszer esetleges módosítása azonban igencsak érzékeny területet érint. A jelenlegi magyar rendszerben 40 év munkaviszonyt követően a hölgyek kérhetik nyugdíjazásukat. Ez a lehetőség igen nagy népszerűségnek örvend, viszont jelentős terhet jelent a költségvetés számára. A szakértők által vázolt egyik, a költségvetési kiadásokat csökkentő megoldás lenne, hogy csak 60 éves kortól lehet igénybe venni a Nők 40-et. A másik elképzelés szerint fokozatosan ki kellene vezetni ezt a lehetőséget a rendszerből. Amennyiben ez megtörténne, és megszűnne az idő előtti nyugdíjba menetel lehetősége, az 1,1 százalékkal csökkentené a költségvetés terheit. A harmadik javaslat szerint 65 éves kor előtti nyugdíjba vonulás esetén minden évvel 5,5 százalékkal csökkenne az ellátás összege. Szintén a költségvetés terheit csökkentené az az elképzelés, amely szerint a 13. havi nyugdíj összegét korlátozni kellene. Például annak maximális összegét az átlagnyugdíj kétszeresében korlátoznák. Olyan elképzelést is felvázoltak a tanulmányban, amely szerint a nyugdíjak kifizetését a járulékfizetéshez, illetve a járulékot fizetők, azaz az aktív keresők számához kapcsolnák. Erre két megoldást ajánlanak. Az egyik szerint a népesség, és így a járulékfizetések összegének csökkenésével a nyugdíjak összege is csökkenne, a másik, kevésbé radikális megoldás szerint a nyugdíjemelésnél kellene érvényesíteni a járulékfizetés összegének csökkenését. Ezen megoldások bármelyikének a bevezetése hatalmas politikai kockázatot jelentene, hiszen egy jelentős szavazói réteg bizalmát veszítené el a kormány, amely ezzel a megoldással szeretné megőrizni a rendszer fizetőképességét. A következő módosítási javaslat első pillantásra jónak tűnhet, hiszen a munkáltatók által fizetett járulékok tíz százalékpontos emelésével növelné a bevételeket, és ezzel csökkentené a nyugdíjkassza terheit. Komoly ellenérv azonban, hogy 2010 óta jelentősen csökkentette a kormány ezeket a járulékokat, éppen a versenyképesség növelése érdekében. Ha most az ellenkező irányba lépnénk, azaz emelkedne a 31,5 százalékos járulékteher, és az újabb csapás lenne az amúgy is gyenge magyar versenyképességre. A tanulmány vázlatos ismertetéséből is látszik, hogy a javaslatok a rendszer fenntarthatóságát célozzák, illetve hogy az elképzelések döntő többsége nem érinti a már nyugdíjban lévőket. Hosszabb távon viszont jelentős változásokat eredményezhet esetleges bevezetésük, és ezek döntő többsége kedvezőtlen a nyugdíjasok számára. Érthető ugyan – hiszen a rendszer fenntarthatóságának erősítése a célja –, de feltűnő, hogy a tanulmány a jelenlegi rendszer legnagyobb gondját egyáltalán nem kezeli. Ahogy cikkünk elején írtuk, a jelek szerint a szerzők egyáltalán nem tudják, vagy nem akarják észrevenni, hogy a magyar bérek és a nyugdíjak közötti olló folyamatos nyílik, amelynek egyenes következménye az időskorúak leszakadása. Összességében elmondható, hogy a kormány többek között azért nem ért egyet a jelentésben foglaltakkal, mert azok bevezetése politikai öngyilkossággal lenne egyenlő, hiszen éppen legnagyobb szavazótáboruk, a nyugdíjasok számára lenne kedvezőtlen, még ha nem is azonnal éreznék meg a változtatások miatti hatásokat. Jelenleg ugyan nem, hosszabb távon azonban mindenképpen gondolkodni kellene a rendszer átalakításában, mert a 2030-as évek közepén nyugdíjba vonulnak a Ratkó-unokák, és ezzel oly mértékben csökken majd a járulékot fizetők tábora, amely már veszélyeztetni fogja a rendszer életképességét.  .