Több, mint barátság – de valódi-e Moszkva és Peking nagy összeborulása Ukrajna kapcsán?

Noha stratégiai partnerek, miközben a két elnök, Vlagyimir Putyin, illetve Hszi Csin-ping szoros kapcsolatban is áll egymással, de a vetélkedés Oroszország és Kína között – beleértve a két légierőt is – mégis folytatódik. A két nagyhatalom közötti barátság ellenére folytatott versengésnek jelentős hatása van az ukrajnai háborúra is, melyben az oroszországi légi fölény egyre erősödik. Bár barátok, stratégiai partnerek, ráadásul a két elnök, Vlagyimir Putyin, illetve Hszi Csin-ping szoros kapcsolatban is áll egymással, de a vetélkedés Oroszország és Kína között – beleértve a két légierőt is – mégis folytatódik. Ennek pedig jelentős kihatása van az ukrajnai háborúra is, melyben az oroszországi légi fölény egyre erősödik. Utóbbi hadereje ugyanis idén kora ősszel újabb Szu–57-es, ötödik generációs, két hajtóműves gépeket, továbbá Szu–35S-es, többcélú vadászgépeket kapott. Ezzel 21 darab Szu–57-es és 120 darab Szu–35S-es gépük lehet hadrendbe állítva.Oroszország büszkesége a Szu–57-es, ötödik generációs, két hajtóműves gép / Fotó: ShutterstockOroszország vs Kína: barátok, partnerek, de közben ellenfelek isHírek szerint az oroszországi Űr- és Légierő (VKSz) legkorszerűbb taktikai repülőgépeivel elsősorban a nyugati frontot, Ukrajnát, Fehéroroszországot erősítik, de egy részük ott marad nem messze a gyártótól, az Amur menti Komszomolszkban lévő, Jurij Gagarinról elnevezett (AnAAZ) repülőgépüzemtől, hogy a távol-keleti frontvonalat erősítse. Hogy hol húzódik ez a front? Ennek a meghatározása politikailag meglehetően kényes feladat, és még kényesebbé válik, ha az amerikai elnökválasztás eredményét, Donald Trump győzelmét figyelembe vesszük. A (szoros kormányfelügyelet alatt működő) kínai szociális média Trump-pártisága sok mindent elárul, noha hivatalosan a Diaojütai, a Peking hatalmát jelképező palotaegyüttes igyekezett szigorúan semleges maradni a két amerikai elnökjelölt vetélkedésében. Nem könnyű tehát a válasz, miután a kérdés továbbra is ott lebeg: az orosz légierő szupergépei vajon a nagy stratégiai szövetséges, Kína felé biztosítják az oroszországi Távol-Keletet, vagy az ukrajnai konfliktusba beleszaladó Dél-Korea, esetleg Japán sakkban tartása a Szu–35-ösök és a Szu–57-esek ottani állomásoztatásának az oka?Japán kül- és katonapolitikája ugyanis az utóbbi időben erősen tolódik jobbra. Feladják fokozatosan a korábban sziklaszilárdnak kikiáltott alapokat, a hadsereg mesterséges alulfejletten tartását, a katonai blokkokba való tartozás elutasítását. Tokió közeledik a fokozatosan globálissá váló NATO-hoz, az ANZUS-hoz (Ausztrália, Új-Zéland, USA katonai szövetséghez), valamintaz Öt Ujjhoz (Five Fingers – az USA-vezette angolszász ANZUS+Nagy-Britannia és Kanada blokkhoz). A japán vezetés érti, hogy könnyen belesodródhat a Tajvan körüli kínai–amerikai szembenállásba, ami – akárcsak az ukrajnai konfliktus – akár nukleáris világháborúvá is dagadhat. És az egész így távolról sem csak Tajvanról szól. Többek között azért, mert ott van Peking, és annak kifejezett szándéka, hogy kizárólagosan az ő ellenőrzése alá tartozik a Dél-kínai tenger, a Paracel- és Spratly-szigetek, továbbá a sok száz korallzátony. Ha ezekhez hozzáadjuk a Dél-kínai tengeren való szabad hajózás (áruszállítás) jogát, a FONOP-ot (Freedom of Navigation), a Kína–Japán–Dél-Korea közötti feszültségforrást a Diaojü (Szenkaku) szigetcsoport körüli tulajdoni vita miatt, akkor összetettebb képet kaphatunk a helyzet súlyosságáról. Az pedig csak hab a tortán, hogy Japán és Oroszország formailag a mai napig hadiállapotban áll egymással. A Kurili-szigetlánc – annak négy legdélebbi szigete – a Moszkva és Tokió közötti feszültség oka, a békeszerződés megkötésének fő akadálya. .