Többet ártana, mint használna, ha napelemekkel pakolnánk tele a Szaharát

2018-ban egy nemzetközi kutatócsapat eljátszott az ötlettel, hogy mi történne, ha a Szahara nagy részébe napelemeket és szélerőműveket telepítenének, az eredmény pedig több, mint biztató volt: kiderült, hogy az így keletkező, rendkívüli mennyiségű elektromos áram nem csak arra lenne elég, hogy fedezze az egész világ energiaszükségletét, de ennek következményeként a sivatag valósággal kivirágozna, és a növényzet magától elkezdené visszahódítani a kietlen tájat. A Science-ben megjelent tanulmányban, amiről a BBC is hírt adott, a kutatók két különböző szimulációt végeztek el: az egyik esetben azt vizsgálták, hogy mi történne, ha a Szaharának mintegy 20%-át borítanák napelemek és szélerőművek, a másikban pedig a sivatag teljes területének az 50%-ával végezték a számításokat. Az eredmények elsőre aggasztónak tűnhetnek, ugyanis a számítások szerint az előbbi esetben a sivatag átlaghőmérséklete 1,5, míg a másodikban 2,5 Celsius-fokkal emelkedne meg, ami eléggé vészjósló akkor, amikor a cél éppen a bolygó átlaghőmérsékletének a csökkentése lenne. A felmelegedés természetes folyománya lenne annak, hogy a fekete színű napelemek a napsugarak sokkal nagyobb részét nyelik el, mint a homok, de a kutatók szerint emiatt nem kéne aggódnunk: a számításaik szerint a sivatag és az óceánok között létrejövő, a mostaninál nagyobb hőmérsékletkülönbség következményeként csökkenne a felszíni légnyomás, így a párás levegő felfelé emelkedne, ami csapadékosabb időjárást idézne elő a sivatagban. A csapadék növekedésével a Szaharában elkezdene megjelenni a növényzet, ami párásabb környezetet hozna létre, ezzel pedig be is indulna a körforgás, hiszen a párás környezet még inkább kedvezne a növényzet szaporodásának.