Tóth Vivien: Van egy ház

Van egy ház, piros fala van. Az anya beteszi a sütőbe a kacsamellet, a lila káposztát titokban megnyomkodja az ujjával, hogy kihűlt-e már. Ki. Berakja a mikróba, bár a férje nem szereti, ha mikróban melegít valamit, mert a sugárzás megárthat az ételnek. Bemegy a nappaliba, ahol a vendégek még mindig nem fejezték be a két órája tartó Monopolyt. A férje észre sem veszi, hogy ott áll egy tál gőzölgő krumplival a kezében, ami már égeti a tenyerét. Ahogy szóra nyitná a száját, valaki beleüvölt a hangzavarba, hogy a banktól hitelt kell felvenni, vagy vége a játéknak. A feleség leteszi a komódra a tálat, majd finoman megfogja a férje vállát, aki egészen kiizzadt a játék hevében. Összeszorított kézzel magyaráz, a mellette ülő Károly még mindig nem érti a lépéseket. Végül a férj dohányt és papírt vesz elő, megteker egy szálat, és a magasba tartja, jelezvén, hogy idő van. A társaság egyszerre áll fel, öt percbe telik, amíg mindenki megtalálja a fogasokon a kabátját és a cipőjét, de így is valaki a feleség papucsában megy ki. A feleség elpakolja a játékot, felrakja a polcra, majd szépen megterít. Az asztal közepére csillagot tesz és gyertyákat, amiket meggyújt. A rádióból szól a Mennyből az angyal. Amikor a dalszöveg odaér, hogy Mária, Mária, a társaság hangosan felnevet az erkélyen. A feleség a gyertya lángját nézi, és nem érti, hogy miért nem érez semmit. Ökölbe szorítja a kezét, és belenyomja a forró krumpliba. Ahogy kiengedi benne az ujjait, a legjobban a kis hártyák égnek, ott a legvékonyabb a bőr. Te meg mit csinálsz?, kérdezi a férje. Látja, ahogy a vendégek elszörnyedve néznek rá vissza az ablaküveg mögül. Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent fia, szent fia.