Túl a térerőn

A különböző okoseszközök az elmúlt években szinte észrevétlenül váltak az életünk részévé, jóformán mindnyájan használunk közülük legalább egyfélét. Az okostelefonról ma már azt is elmondhatjuk, hogy az énünk részét, a karunk meghosszabbítását képezi. Már régóta nemcsak telefonálásra és üzenetküldésre használjuk ezeket az eszközöket, hanem rajtuk tároljuk a fényképeinket és videóinkat, rajtuk keresztül kapcsolódunk a világhálóra, és szerzünk információt bármiről, na meg ezeken használjuk azokat az alkalmazásokat, amiknek többnyire a személyes adatainkat, fontos jelszavainkat is megadjuk. Nem csoda, ha többségünk pin-kóddal, ujjlenyomat-olvasóval vagy arcfelismerővel igyekszik ellehetetleníteni az illetéktelenek hozzáférését, ahogy az sem, hogy egészen elveszettnek érezzük magunkat, ha egy időre nélkülöznünk kell a telefonunkat. A nomofóbia az attól való irracionális félelmet jelenti, hogy elveszítjük a mobiltelefonunkat, vagy legalábbis egy időre nélkülöznünk kell azt. Az okostelefon mára több pusztán használati eszköznél. Lehetővé teszi számunkra, hogy bármikor bárkivel kapcsolatba lépjünk, és egyúttal azt is, hogy mi magunk is elérhetőek legyünk a nap 24 órájában. Mennyivel nyugodtabban végzi az ember a dolgát, ha tudja, hogy baj esetén azonnal értesítik, nem igaz? Ahogy az is megnyugvást hozhat, ha tudjuk, hogy bárhol, bármikor hívhatunk segítséget, ha bajba jutunk. Az okostelefonok emellett az információhoz való hozzáférést is hihetetlen mértékben megkönnyítették. Bárhol, bármikor utánanézhetünk a dolgoknak, akár utazás közben is értesülhetünk a világ híreiről. Dolgozhatunk, tanulhatunk, új ismeretségeket köthetünk – mindezt úgy, hogy le se vesszük a tekintetünket a telefon képernyőjéről.