Újévi ablakok

Az Illyés Gyula-vers címe eredetileg Újévi ablak. A többes szám indoka egyrészt az, hogy más (újévi) versekre is utalni szeretnék, illetve az ablakoknak (többes számban) hasonló szimbolikus tartalma van, mint például az ajtóknak a kultikus rockzenekar (Doors) nevében. Jim Morrison és társai a pszichedelikus (tudatmódosító) átéléskifejezés jegyében a Huxley-regénycím „érzékelés kapuinak” kitágítására ugyanúgy gondolhattak a név kiválasztáskor, mint William Blake prózaversének egyik sorára a Próféciák című ciklusból: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.” Az érzékelésnek azonban kapuk és ajtók mellett ablakai is vannak, és bár az ajtón be vagy ki lehet menni, az ablakon be vagy ki lehet látni. A látás pedig inkább érzékelés, nem beszélve arról, hogy a költészet maga is látás és hallás, szaglás és ízlelés, tapintás – és metafizikai megtapasztalás. Együtt az összes érzék, a transzcendenciaélményt sem felejtve ki közülük. Ezenkívül az ablak valamiféle látásközti létállapotot is megjelenít: egyszerre figyeljük kívülről mindazt, ami bent van, és belülről a kinti világot. Egy verssel való azonosuláshoz talán elsősorban bent (benne a versben) kell lennünk, mert ott van a beszélő is, ott találkozunk vele (és önmagunkkal), de ha kívülről figyeljük a benti világot, valami mindig titok marad belőle, és ez a titok őrzi végtelenként a vers varázsát. Az egyik értelmezésben azt olvasom, hogy a költő „kitekint az ablakon”, s látja a havazást, a tisztaságot a karácsonyi szeretet után, a külső és a belső tisztaságot, aztán már nem a kinti, hanem a belső történésekre helyeződik a hangsúly. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a költő vajon kitekintett-e az ablakon, ám azzal egyetértek, hogy a két világ között ellentét van. S nem is feltétlenül „kinti” és „benti” ez a két világ, az ellentét ugyanis magában a létezésben van. A lehetőségek és cselekvések, a szándékok és mulasztások között, az elkülönítetlen időpillanatokban (mert az elmúló-eltelő időt összekevertük az álló, a betelő ünnepi idővel).