Ungváry Zsolt: Mese az elnyomott kormánykritikus művészekről

Valahogy így van ezzel a honi balliberális tábor is politikustól a holdudvarig, influenszerektől a különböző művészeti ágak gyakorlóig. Mindig a kormányt és a jobboldalt vádolják beavatkozással, befolyásolással, pedig rendre ők isznak bele a mi vizünkbe, majd nyafognak vagy vádaskodnak és arrogánsan fenyegetőznek. A közelmúltban például Majka nagy ismertségre szert tett videója (ezúton is köszöni nekünk a reklámot; mea culpa!) a hatalmon lévőket (bárki bármit mond, nyilvánvalóan a jelenlegi kormányzatra vonatkoztatva) a pénz iránti féktelen szeretettel vádolja. Némi bukét azért ad az alkotó plebejus indulatainak, ha megtudjuk, ő maga mennyit keres például az RTL Klubos szerződésével, valamint a – dacára a profi terjesztésnek – mind zeneileg, mind tartalmilag elég középszerű és szájbarágósan egysíkú klipjének. Persze, az élet igazságtalan, mert József Attila a Levegőt!-tel, Illyés az Egy mondat a zsarnokságról-lal, de még a műve megjelenése után pár hónappal meghaló Orwell az 1984-gyel sem kereste meg a töredékét sem az ózdi rapper bevételének. De hát a világ már csak olyan, hogy az igénytelenség mindig jobban fizet, mert azt többen értik meg. Azt mindenesetre a rafinált magyar diktatúra dicséretére elmondhatjuk, annyira jól álcázza magát, hogy az efféle kormánykritikus agymenések sokmilliós nézettséggel futhatnak, alkotójuk pedig – polgárpukkasztásból, saját célcsoportja iránti megvetésből? – gyorsan kitesz egy képet arról, hogy feleségével a tél közepén valami trópusi vidéken piheni ki a klipforgatás fáradalmait. Nem ő az egyetlen. Mint arra Bencsik Gábor is rámutatott, a tévéképernyőhöz és fellépési lehetőségek garmadájához jutó Bödőcs Tibor például olyan ordenáré stílusban beszél a miniszterelnökről, ami egy, az emberi méltóság védelmére kicsit kényesebb demokráciában véleményes volna. Természetesen a humornak és a kormánykritikának bőven kell, hogy helye legyen, de bizonyos kifejezések és szövegek a társadalom jólétének védelmében megmaradhatnának inkább a kocsmák falai között. Remek dolog, hogy eljött a sajtószabadság (tényleg remek, és tényleg eljött), de ez a vélemények áramlása mellett a gyűlölet és a primitívség áramlásait is magával hozta.