Úttalan utakon – Gondolatok a Motorosok című filmről

Legyen szó családját óvni próbáló apáról, űzött vademberről vagy a felelősséget hírből sem ismerő kalandorról, Jeff Nichols amerikai függetlenfilmes rendező alkotásaiban jórészt szűkebb pátriájának, az arkansasi „mély dél” világának kallódó férfihőseit örökíti meg. Benny (Austin Butler), miután egy bárban találkozik Kathyvel (Jodie Comer), a lány háza elé hajt motorjával, s egyszerűen megáll a bejárattal szemben. Letámasztja a gépet, nekidől, és vár. Éjjelen-nappalon át, ami némi riadalmat okoz a szomszédok körében, s hamarosan Kathy addigi párja is csomagolni kezd. Nincs ennél nagyobb macsóság: ugrásra kész nyugalmas vadként egyszerűen kivárni, amíg enyém lesz a préda. Annál tanulságosabb, hogyan alakul kettejük későbbi sorsa az idén nyáron bemutatott Motorosok (The Bikeriders) cselekménye során. A Chicagói Vandálok nevű motorosbanda történetét ugyanis Kathy mondja el egy visszaemlékezés keretében, Nichols tehát határozottan női szemszögből közelít a hatvanas évek Amerikájának egyik legnagyobb (és leghírhedtebb) hatású szubkultúrájához. A filmhez Danny Lyon ötven évvel ezelőtt készült fotóalbuma adta a kiindulópontot, s ez utóbbit érdemes szó szerint vennünk: Nichols egyes fotóbeállításokat szinte teljes hűséggel „mozgóképesít”. Ám maga a történet közel sem olyan dicsőséges, mint amilyennek a motoros mozgalom vélt eszményei alapján várnánk. Nem is csoda: alkotónkat az egykori nimbusz felmelegítése helyett a macsóságával – illetve hagyományos férfiszerep-felfogásával – küzdő férfi figurája érdekli.