Valentin-napi fahéjas szívecskék és ordas nagy maflások

Azt minden önvédelmi és harcművészeti tanfolyam elején elmondják az újoncoknak, hogy éles helyzetben abból kell kiindulni, hogy bármi lehet fegyver. (Nekünk, magyaroknak ezt nem is kell külön magyarázni, mert mi már Vitéz Lászlótól tudjuk, hogy például a palacsintasütő nagyon hatásos az ördögök és más negatív figurák ellen. A szurok meg a török ellen kiváló.) De az látszik, hogy az alkotók is hallottak már erről, így aztán irodaszerekkel, gázrózsákkal, székekkel és más, a szereplők keze ügyébe eső holmikkal klípolják egymást rosszak és már jó útra tértek. A szűk terekben, főleg irodákban és egy bárban zajló verekedésekben nem tökéletesen kivitelezett akciók követik egymást, mintha valami steril bemutatón lennénk, hanem miközben fasírttá verik-vagdossák egymást, mindenki bénázik. Az izomtorony is meg a nyüzüge kis fickó is. Utóbbi egyszer az ingatlanosként végzett kiváló munkájáért kapott bekeretezett oklevélben botlik el, miközben pont támadnia kellene. Mindenki nagyokat nyekken időnként, de aztán csak összevakarják magukat, és megy tovább az adok-kapok. Mindez nem csoda, ha a rendező Jonathan Eusebio, aki korábban harci jelenetek beállításával foglalkozott. Az 54 éves Ke Huy Quant egyébként már több mint negyven éve ismerhetjük, hiszen ő volt Picur az Indiana Jones és a végzet temploma című filmben. A színész tavalyelőtt nyerte el a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a Minden, Mindenhol, Mindenkor című filmben nyújtott alakításáért. A verekedős jelenetek egy részét kaszkadőr nélkül csinálta végig.