„Vannak családok, akik nagyon büszkék, ezért nehezen viselik, ha a családsegítő megkeresi őket, mert elakadtak egy életszakaszban”

A statisztikák szerint Magyarország térképe minden téren nyugatról kelet felé „lejt”, vagyis ahogy távolodunk Győr-Moson-Sopron megyétől, elhagyjuk a fővárost, és közelítünk Szabolcs-Szatmár-Bereg felé, úgy nehezedik a helyzet szociálisan. Fogynak az előnyök, nőnek a hiányok. Ám mindez csak az össz-számokat nézve igaz, mert földrajzi faktorok mellett azért sok minden más is szerepet játszik. Ahogy természetesen a keleti határnál sem él nehezen mindenki, úgy Ausztria szomszédságában sem feltétlen arany az élet. Zárványok mindenütt vannak, hiszen bizonyos mutatók – például az etnikai hovatartozás, a képzetlenség, az egyszülős helyzet vagy az intézményben nevelkedés bármelyik megyénkben hátrányt jelenthet. Érdemes tehát árnyaltan szemlélni a gazdagság-szegénység sokszor leegyszerűsített tengelyét. Mostani riportunk az ország nyugati felére fókuszál, ám kiderül, hogy a problémák sokszor egészen hasonlóak ahhoz, amelyeket innen több száz kilométerre tapasztaltunk, és vannak területek, ahol pont ugyanolyan nehéz gyereknek lenni, mint Borsodban vagy Csongrádban. Pacsa településen járunk, Zala vármegye egyik kisvárosában, a Zalaegerszegi és Nagykanizsai Család – és Gyermekjóléti Központhoz tartozó Szociális, Család – és Gyermekjóléti Szolgálatnál. „Az ellátási területünk közel negyven településén változó arányú a nehéz helyzetű családok száma. Nem nevezhetjük halmozottnak ezeket a hátrányokat, sok esetben mégis megrendítő látni – kezdi a beszélgetést Marietta, aki családsegítő és szakmai vezető is egyben. A mi feladatunk a pártatlan és előítéletektől mentes segítségnyújtás. Ha kint vagyunk egy családnál, nem hangsúlyozzuk a hivatalos szerepünket, igyekszünk támogatóként jelen lenni.  .