Veszett Sándor és társai

Egy friss felmérés szerint a magyar lakosság hetvenöt százaléka egészségügyi problémával küzd. A leggyakoribbak a hát- és ízületi fájdalmak. Az érintettek közül egyre többen választják a természetes gyógymódokat, különösen a gyógynövényes krémek és gélek iránt nőtt meg a kereslet. Tömörkény István tollából való az alábbi idézet: „A pusztákon, tanyákon élő ember különösen rá volt utalva arra, hogy a betegségére maga keressen valami orvosságot”, mert a tanult orvostól messze esett az útja. Az író sokáig ismeretlen, kötetben meg nem jelent novellája (Vergődés a foggal) adta az ötletet, hogy Czibor János és Péter László kutatása nyomán utánanézzek: Tömörkény írásaiban milyen népi, természetes gyógymódok fordultak elő. „Más kérdés – jegyezte meg az író –, hogy a [tanyasiak] orvosságai érnek-e valamit.” Meg aztán egyetlen tanácsnak sincs ereje, ha nem ébreszt hitet és bizalmat a betegben. Itt van mindjárt az előkerült novella, amelyben a fogfájásról olvashatjuk: „Szívja a füstöt a fogára. Igyon puskaport tejbe, attól kimegy a hétfájdalom a fejibül. Szedjen rá timsós vizet. Dugjon bele szegfűszeget.” A falusi, tanyasi gyógyítóknak megvolt a maguk területük: az egyik a csontokhoz értett, ő volt a rakóasszony, a Fárasztó János ragadványnevű öregbéres pedig az 1870-es években „összeforrasztotta” a törött csontokat. A leghíresebb szegedi gyúróasszony Csúriné volt, aki kámforos olajjal kidögönyözte a bajt az emberből. Engi Tüdő Vince betege már hat éve nem bírta a derekát: a „szentember” ráparancsolt, hogy vegye le a szobaajtót, tegye a földre, és két napig ne mozduljon róla. Egy másiknak szöges deszkákon kellett feküdnie.