Volt egyszer Frankhegy, ahol jó volt létezni

A MANYIban még nem jártam, a Frankhegyen viszont annál többször. Most mégis a budai Margit körútról sétáltam egy péntek délután be a MANYIba, ami egyszerre kulturális alkotóműhely és amolyan romkocsma. Ugyanis meghívást kaptam a Frankhegy kiállítás megnyitójára és a Kozma Péter-emlékestre, ahol felidézték a 2023-ban elhunyt alkotó személyét és tevékenységét, amely a tágabb közösség számára is nagy hatású volt. Családi telke pedig a ’90-es évek elejétől a 2000-es évek elejéig fogalommá vált a hazai művészeti és zenei szubkultúrában, egy generáció számára jelentette a szabadság és a közösség élményét. A MANYIba megérkezni olyan volt, mintha egy huszonöt éves osztálytalálkozóra jöttem volna. Ismerős arcok, átmulatott éjszakák és csodás napfelkelték kedves árnyai, akik akkor is mosolyogtak, és most is fülig ért a szájuk. Kruczler Mónit, az egyik szervezőt könnyű volt megtalálni. Próbáltunk elbújni, egy kicsit leülni és beszélgetni, de az emberek folyton csak jöttek, és köszöntek neki. A másik szervező Somogyi Endre, aki az elmúlt közel harminc évben Péter munkatársa és barátja volt. Endre kísérte el őt utolsó útjára, és jelenleg ő kezeli Kozma hagyatékát. Fontos feladatának tartja, hogy a következő években összegyűjtse, feldolgozza és közzétegye Péter munkásságának emlékeit, és bízik abban, hogy ez a kezdeményezés még mindig fontos azoknak is, akiket Péter inspirált, ő indított el a vizuális vagy önismereti útjukon.