Zöldhazugság és zöldforradalom a fővárosban

Súlyos támadást indított hét baloldali zöldszervezet a budapesti polgárság ellen. A Fővárosi Közgyűlés elé terjesztett minapi javaslatuk a kortárs forradalmi módszertan minden elemét tartalmazza. A hamis valóságképből következő félrevezető elképzelések mögött azonban nyers anyagi és hatalmi érdekek bújnak meg.Rácz András író cikke A koncepció azon a hazug sarokponton áll, mi szerint nem állampolgári jog a magántulajdonú gépjárművek ingyenes közterületi tárolása. A tények megtévesztő átértelmezéséből azután sorra következnek a középosztály-ellenes intézkedések, leginkább persze a parkolási díj hátborzongató megemelése. A valóság ezzel szemben az, hogy az autóközlekedés a közterületeknek nem mindegyikét, hanem csakis a kimondottan közlekedési célból épített területeket érinti: az utakat, hidakat, parkolókat. Ebben az összefüggésben általánosságban közterületről beszélni súlyosan félrevezető. Az utakat és más közlekedési létesítményeket ugyanis évezredek óta azért építjük, hogy azokon a közösségi és magánjellegű közlekedés zavartalan legyen, amely közlekedéshez elválaszthatatlanul hozzá tartozik a célba érkezett jármű megállása, várakozása, vagy hosszabb idejű parkolása is. Szó sincs tehát arról, hogy bárki is ingyenesen akarná közterületen tárolni magántulajdonát. A közlekedés közügy, sőt – a munkába járás, szállítmányozás, betegszállítás stb. révén – közhasznú ügy, mely ügynek a dolog belső logikája szerint nemcsak a haladás, de a megállás és parkolás is része. Amint ilyen módon talpukra állítjuk a tényeket, mindjárt tartalmatlanná válnak az olyan megállapítások is, mint például az, hogy a „parkolás díja (ha egyáltalán van) a töredékét sem fedezi a járművek által elfoglalt közterület értékének. Az ingyenesség nem tudatosítja a kedvezményezettben a neki nyújtott közterület-használat értékét”. Szó sincs ugyanis olyan közterületek használatról, amelyeknek ne az lenne az elsődleges feladata, hogy azon közlekedjenek a járműveink. Ráadásul azzal, hogy a javaslat arra akarja tolni az autótulajdonosokat, hogy „keressenek közterületen kívüli tárolási megoldásokat”, az a látszat keletkezik, mintha a kezdeményezés mögött a parkolóház-tulajdonosok szövetsége állna. (Ha van ilyen.) Nekik közvetlen nyereségük származna a projekt megvalósításából. Szerepel a javaslatban több levegőben lógó, teljességgel megalapozatlan állítás is. Ilyen például az, hogy: „az ingyenesség, illetve az alacsony parkolási díj nagymértékben ösztönzi a gépjárműforgalmat.” Amivel nem csak az a baj, hogy ránézésre is ostobaság, hiszen a gépjárműforgalmat nem az alacsony vagy ingyenes parkolási díj ösztönzi, hanem a közlekedés egyre növekvő szükséglete, a gazdaság fejlődése, a társadalmi együttélés mind bonyodalmasabbá váló hálózata, de az is baj, hogy azt sem mondja meg, vajon mi a probléma a gépjárműforgalom növekedésével. Az állítás magában hordoz egy alá nem támasztott rosszallást, mintha a gépjárműforgalom, illetve annak növekedése önmagában elvetendő volna, holott annak csak egyes járulékos hatásait lehet kárhoztatni, mondjuk a levegőszennyezést vagy a zajszintnövekedést. De akkor a jobbítás szándékának nem ezekre kellene irányulnia? (Például az elektromobilitás támogatása révén…) Hasonló ostobaság a kerékpározás olyan beállítása, mint ami alternatívája lehetne a gépjárműhasználatnak. Az anyag készítői szerint ugyanis „az álló járművek megnehezítik a kerékpározást, sok esetben teljesen ellehetetlenítik, pedig a kerékpárhasználat előnyben részesítendő a gépjárműhasználattal szemben.” A kitartó zöldpropagandának köszönhetően ma már egyre kevesebbeknek jut eszébe megkérdőjelezni azt a butaságot, hogy egy hobbitevékenység kiválthatja az autómobilitást. De miért éppen a kerékpározás? Miért nem a lovaglás, a fogathajtás, a kutyaszánkázás, a vitorlázórepülés vagy a sífutás? Mindegyik tevékenység eljuttat A-ból B-be, mégsem jut eszébe senkinek leírni azt a mondatot, hogy „az álló járművek megnehezítik a görkorcsolyázást, sok esetben teljesen ellehetetlenítik, pedig a görkorcsolyahasználat előnyben részesítendő a gépjárműhasználattal szemben…” Miféle kifacsart logika vezeti el a zöldforradalmárokat ahhoz az abszurd végeredményhez, hogy a lakosságnak a kényelmes és minden szempontból kifogástalan (a környezeti értékekre is figyelő fejlesztések irányába mutató) autóközlekedés helyett egy fitnesz-passziót, azaz a dimbes-dombos Budapesten különösen megterhelő, s a hazai időjárási viszonyok között évszakokról-évszakra ellehetetlenülő, sok esetben kimondottan balesetveszélyes kerékpározás kellene választaniuk? A közelmúltban komoly vitába keveredtem egy barátommal, aki a klímahisztériás propagandától elbolondítva arról próbált meggyőzni, hogy a kapitalista túlfogyasztás felszámolja a bolygót, ezért korlátozni kell a fogyasztást, azaz végső soron föl kell számolni a kapitalizmust. Hogy azonban a fogyasztás korlátozása a termelés korlátozását, azaz végső soron valamiféle tervgazdaság létrehozását jelenti, hogy a fogyasztás szabályozása a viselkedés szabályozását vonja magával, az láthatóan nem zavarta. És hogy végül is kik és miféle felhatalmazás alapján mondják majd meg, mennyit és mit fogyaszthatunk, arra nem tudott és nem is akart válaszolni. Tartok tőle, hogy a végső megoldás felé olyan lépésekkel kíván eljutni az új típusú zöld-kommunizmus, mint amilyeneket hét civil szervezet a minap a Fővárosi Közgyűlés asztalára tett. Vezető kép: Budapest, 2023. november 12. Parkoló autók a budapesti Petőfi Sándor utca két oldalán. MTVA/Bizományosi: Róka László.