– Úgy tűnik, eldőlt: az Európai Bizottság tényleg semmit nem tesz a Lukoil-ügyben a két EU-tag – Magyarország és Szlovákia – érdekében. Egy klasszikust parafrazálva: egyedül vagyunk, ők, mi, meg a nézők? – Sajnos nem az első alkalom, emlékezzünk vissza az agrár ügyre, amikor beengedték ellenőrizetlenül az ukrán mezőgazdasági termékeket az európai piacra. Magyarország és több közép-európai ország akkor is a bizottsághoz fordult, hogy lépjen fel a dömpingáron történő behozatal ellen, de Brüsszel akkor sem az európai gazdák érdekében lépett fel, hanem gyakorlatilag az ukrán érdekeket képviselte. Most is valami hasonlót látunk. Az ukránok egyoldalú és barátságtalan lépése következtében, ami alapvetően Magyarországnak és Szlovákiának jelent gondot, nem az történik, hogy a bizottság felszólítja Ukrajnát, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek tegyen eleget, és ne veszélyeztesse két uniós tagállam energia biztonságát, hanem előbb kivár, majd megállapítja, hogy az efféle akciók nem veszélyeztetik az uniós ellátást. Annak ellenére, hangsúlyozom, hogy Ukrajna aláírt egy dokumentumot a csatlakozási tárgyalások megkezdésekor. Annak ellenére, hogy mind Szlovákia, mind Magyarország bizalmat szavazott Ukrajnának –, noha mi továbbra is az érdemalapú csatlakozást támogatjuk –, de mivel a többség kifejezte szándékát, hogy meg akarja kezdeni a tárgyalásokat, Magyarország és Szlovákia is azt mondta, rendben, nem gördítünk akadályt ez elé. Aztán mi lett? Ukrajna hátba szúrta mind Magyarországot, mind Szlovákiát. – Ahogy a bizottság is?